A "lehetetlen gyakorlat" a tréningen
Lehetséges, hogy Te is vettél már részt egy olyan gyakorlatban egy tréning során,
amely iszonyat nehéznek, sőőőt, talán lehetetlennek tűnt.
De milyen eredménye lehet annak, ha a tréner olyan gyakorlatot ad a résztvevőknek,
amelynek nincs megoldása?
A fenti kérdés megválaszolásához érdemes elkülöníteni két gyakorlat típust egymástól:
az egyik az, aminek látszólag nincs megoldása és ami első ránézésre lehetetlennek tűnik;
a másik pedig, ami valamilyen okból kifolyólag tényleg nem megoldható.
Ha kiváncsi vagy a folytatásra, olvasd tovább hírlevelünket!
Például, amikor a résztvevők sorba kell állítsák egymást úgy, hogy egy személynek be van kötve a szeme (és csak ő irányíthat), a többiek pedig nem beszélhetnek: elsőre megoldhatatlan, mert aki irányíthat nem lát, aki lát pedig nem beszélhet.
Amikor a résztvevők mégis találnak jól működő kommunikációs formát, a feladat megoldhatóvá válik, a résztvevők pedig katarzist élnek át.
A nagy kihívást jelentő, első ránézésre megoldhatatlannak tűnő feladatok általában akkor működnek jól, ha a csapat végül mégis sikeresen veszi az akadályt.
Azon érzés, hogy mégis megoldottak egy nehéz feladatot, nagy erőforrást jelenthet a csapat számára: magabiztosságot, kompetenciát és hitet adhat számukra más nehéz helyzetekben is.
Ezen tapasztalás később is előhívható, energizáló élményt és emléket jelenthet a csapatnak. Az is előfordul, hogy a csapatnak nem sikerül megoldani egy lehetetlennek tűnő (de amúgy megoldható) gyakorlatot, és ilyenkor a tréner kompetenciáin, kommunikációján, a gyakorlat feldolgozásán és kivezetésén múlik, hogy a résztvevők számára végül mégis hasznos lesz-e a tapasztalás.
Azok a gyakorlatok, amik eredetileg, tervezetten megoldhatatlanok, de nem így kerülnek kommunikálásra, könnyen frusztrációt és feszültséget okozhatnak.
Ezen feszültség akár hasznos is lehet, ha megfelelően reflektálnak rá a résztvevők, és ha nem fordul a csoport a tréner ellen. Sajnos, mégis többször fullad kudarcba és csalódottságba egy hasonló gyakorlat: a résztvevők elveszíthetik a hitüket a trénerben, és gyanakvóak lesznek akár további gyakorlatok kapcsán is.
Egy megoldhatatlan gyakorlat gyakran olyan, mint egy tábla nélküli zsákutca: behajtunk, elakadunk, vissza kell tolatni, időt és energiát visz el, és nem vezet sehová.
Akkor mégis milyen hasznos hozadéka lehet annak, ha a tréner olyan gyakorlatot ad a résztvevőknek, amely nem rendelkezik megoldással?
Röviden: ha látszólag nincs megoldás, abból rengeteget tud tanulni a csoport, főleg akkor, ha megoldják. A szándékosan lehetetlen feladatot pedig érdemes inkább elkerülni: fölösleges frusztrációt és feszültséget okoz, sokkal nagyobb a kockázat, mint a várható haszon.
Az egyik leginkább rizikós része a valóban lehetetlen feladatnak a partnerség megbomlása: a csoport és a tréner közötti egyensúly felborul, mert a tréner szándékosan visszatartott valamilyen információt tőlük.
Kivételek természetesen vannak: léteznek olyan lehetetlen gyakorlatok, amikor tényleg lehetetlen megoldani, és a tréner ezt el is mondja a csoportnak. Ebben az esetben a csapat tisztánlátást kap, és tudja mit vállal, amikor egy lehetetlen feladatot próbál megoldani. A kreativitást, motivációt fejlesztheti és a csapatot összekovácsolhatja ez az élmény, és végülis hasznos eredmény jön létre.
Amennyiben szeretnél az ilyen jellegű gyakorlatokat élményszerű oktatás kereten belül megismerni és gyakorolni, akkor várunk szeretettel Team coach és Tréner képzésünkön!
