Van-e a digitális térnek szelleme?
Mikor belépünk egy jól megkomponált helyiségbe, vagy egy olyan vidékre megyünk,
amely inspirál, elvarázsol, gyakran elhangzik az az egyszerű közhely, hogy a
„hely szelleme”.
De van-e a digitális térnek „szelleme”? Tud-e motiváló lenni a digitális tér?
Tudjuk-e inspirálóvá tenni a digitális teret?
Tudunk-e támogató, pozitív tanulási környezetet teremteni a digitális térben?
Hol van ennek a határa?
Mi az, amit még akár pár száz kilométeres távolságból megtehetek,
hogy a „vonal” másik végén lévő résztvevő minél jobban megélje
az általam kínált saját élményű tanulást?
Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, ha kiváncsi vagy, akkor olvass tovább!
1. Helyszín - Hogyan lesz a körből téglalap?
A digitális tér, mint helyszín érdekes helyzetet kínál: Egyenlő egy kommunikációs platformmal. A digitális térnél nem merül föl az a kérdés, hogy van-e olyan tér, ahol mindenki elfér, a résztvevők száma szinte korlátlan, de alapvetően a platformtól, a megvásárolt licence-től függ.
Számomra az az ideális, ha mindenkit egyszerre láthatok. Így a csoport méretének megfelelő terem a digitális térben számomra azt jelenti, hogy hány embert láthatok egy képernyőn.
A kör
A képernyő előtt egy csoportos szituációban a téglalap az új kör. Ha megkérdeznénk a képzésen résztvevőket, hogy mit mondanának el arról, hogyan néz ki egy ilyen alkalom, akkor valamelyik ponton szinte biztosan megjelenne, hogy körben ülünk. A kör szerepe elementáris a csoportmunka során.
Maga a kör a teljességet, az egységet jelenti, nincs kezdet, nincs vég, idő és térbeli határtalanság jellemzi. Egy ősi gyülekezeti forma, évezredek óta biztosít alkalmat az embereknek a kölcsönös, tiszteleten alapuló párbeszédre. Mi a kör előnye a frontális elrendezéshez képest?
- Láthatjuk egymás arcát, mimikáját, testbeszédét,
- tudjuk tartani a szemkontaktust,
- segíti az egymásra figyelést,
- mindenki egyenrangúként ül a körben,
- jelen kell lenni, nem lehet elrejtőzni.
Láthatjuk egymás arcát
Mi tud érvényesülni a digitális platformon a fentebbi előnyökből? Természetesen láthatjuk egymást, de ez technika, illetve személyfüggő, hogy bekapcsolja-e a kameráját vagy nem. Tegyük fel, hogy mindenki bekapcsolja a kameráját. Közelről láthatjuk az arcát, mimikáját, kicsit még félelmetesnek is tűnhet, hiszen egy képzés során sosem kerülünk ennyire közel egy-egy résztvevőhöz.
Szemkontaktus
Látszat szemkontaktust tudunk tartani. Alapvetően a kamerával tartunk szemkontaktust, mert ha a kamerába nézünk a résztvevők számára olyan, mintha rájuk néznénk, de közben valójában nem nézünk senkire.
Nem vesszük fel a szemkontaktust, olyan, mintha nem figyelnénk rá, ezért szükséges más kommunikációs csatornákat is megnyitnunk ahhoz, hogy érzékelje a beszélő: igen, rád figyelek, Te vagy a középpontban.
Itt mindenképpen érdemes megemlíteni a fekete képernyő mögött ülő résztvevőket - s ebben az esetben teljesen mindegy, hogy miért sötét a képernyője (a kikapcsolt vagy hiányzó kamerája miatt), - velük különösen nehéz a kapcsolattartás. Gondoljunk bele, még a látszat szemkontaktust sem fogjuk tudni fenntartani, csak az működik, hogy más kommunikációs csatornákon jutunk el hozzá.
Egymásra figyelés
A digitális térben nem érezük a saját bőrünkön a csoport energiáját, dinamikáját. A testbeszéd hat, de nem úgy, nem ugyanazokra a jelzésekre kell odafigyelnünk, s néhány dolgot át kell értékelnünk a fény, a hang, a kamera elhelyezkedésének problémái miatt. Ugyanakkor van egy dolog, amit az online tér jól tud kezelni, az a párhuzamos beszéd, hiszen egyszerre csak egy mikrofon tud „megszólalni”, s így a beszélőre figyelünk szabályt könnyebb betartaniuk a résztvevőknek.
Egyenrangúság
A digitális térben egyenrangúak vagyunk, elvileg ugyanazokat a lehetőségeket kínálja nekünk a tér, az internet, a platform. De ugyanakkor mégsem, hiszen függ az internetes szolgáltatótól, az eszköztől, a körülményeimtől. A képernyőn mindenki csak egy kicsi képecske, de abban a pillanatban, hogy ezt a rendszert használnunk kell, már előnybe kerül, akinek van gyakorlata, aki nem veszik el a digitális térben, aki tudja „galéria” nézetbe állítani az alkalmazását stb.
Jelenlét
Az egyik legnehezebb kérdés: Mennyire vagyunk jelen online? Ha elmegyünk egy „élő” képzésre és fizikailag is ottvagyunk, az hat ránk. Rászántuk az időt, lehet, hogy a gondolatok elkalandoznak, de mégiscsak ott vagyunk.
Ez a digitális térnél is hasonlóan van, csakhogy sokkal több az a tényező, ami megzavarhatja a résztvevők jelenlétét: pl. a gyerek mögöttem játszik, megérkezik a futár, mindjárt kész a leves és le kell kapcsolnom. S ha ezek közül mindent ki is iktatunk, még mindig szembe kell néznünk az eszköz kínálta nehézségekkel pl. kap egy email-t, megjelenik egy értesítés, a gyerek KRÉTA-rendszere jelzett arról, hogy felelt.
Ez utóbbiak azonnal elvonják a figyelmet, s nagyon nehéz visszaterelni. Egy jelenléti képzésen, amikor a feldolgozásnak egy olyan része van, ami nem olyan izgalmas, akkor lehet, hogy elkalandozunk, de nagyobb eséllyel maradunk aktív részesei a folyamatnak. A „Zoom” előtt ülve egyszerűen csak elkattintunk, szörfözünk a neten, s ha ügyesen csináljuk, semmit nem vesznek észre a többiek, mert ugyanabban a pózban tudom csinálni.
2. Berendezés
A digitális térben ez nem rajtunk, vagy a helyszín szolgáltatóján múlik, hanem azon, hogy a résztvevők honnan jelentkeznek be. Az otthoni fürdőszobából, mert éppen ott van egy nyugalmas hely, vagy nagyon ideális esetben a saját irodájából. Míg egy jelenléti tréningen azonnal észreveszem a fészkelődést, s bevetek egy energetizáló játékot, vagy szünetet tartok, addig a digitális térben ez a jelzés nem ebben a formában érkezik meg. Előfordul, hogy kikapcsolják a kamerát, felállnak, hoznak egy kávét stb. Mindenesetre nekünk, trénereknek nem arra kell készülni, hogy a világ legkényelmesebb, minden ponton megtámasztó székeken ülnek a résztvevőink, tehát mindenképpen több szünetet kell beiktatnunk, és az energetizáló játékok közül is válasszunk olyanokat, amik megmozgatják őket (pl. szaladj ki, fotózd le a legközelebbi fát vagy amit látsz, hozz egy olyan tárgyat, aminek a neve „z” betűvel kezdődik). Ugyanakkor sok tréningidőt nyerünk azzal, hogy nem kell asztalokat, székeket rendezgetni, az előkészületek során több tízpercetmegspórolunk ezzel.
3. Fény-és hangviszonyok
Jó fény-és hangviszonyok. Ha a jelenléti oktatást veszünk figyelembe, érdemes jól megvilágított termet választani. Nincs is lehangolóbb és nyomasztóbb, mint egy pincehelységben rossz fényviszonyoknál vagy egy működő éttermi konyha mellett képzést tartani.
A digitális térre ugyanez a szempont igaz, nincs is rosszabb annál, mint egy olyan trénerrel képzésen lenni, akiből nem látok semmit, mert ellenfényben ül, vagy nem hallok semmit, mert nem jó a gépén a mikrofon. S ugyanez igaz a résztvevőkre is. Ami nem fordulhat elő a jelenléti oktatásban, hogy egyáltalán nem látom, és egyáltalán nem hallom, ha nem szól egy szót sem, akkor is észlelem jelenlétét, számon tartom.
A csoport részese még akkor is, ha nem az állandóan beszélő típus. A digitális térben megtörténhet, hogy nem látom és nem hallom a résztvevőt, s egy-két óra múlva már nem is veszek róla tudomást, valahogy a fekete képernyő behívja azt, hogy nincs adás, mögöttenincs is senki.
4. Közösségi tér
Alapvetően, ami elveszik a digitális térből, az nem a kiscsoportos munka, hiszen, ma már majdnem minden ilyen platformnak van olyan funkciója, ami kisebb szobákat hoz létre, ahol tudnak rövidebb beszélgetéseket folytatni. Valami azonban teljesen elveszett vagy nagyon nehéz létrehozni: a spontán kapcsolódást a másikkal, a kávézás közbeni chit-chat-ek, a szünetben lemegyünk cigizni, a mosdónál pont találkozunk. Lehet nyitva hagyni szünetre szobákat, mint beszélgetésre alkalmas hely, de akkor nem állt fel, nem nyitott ablakot, nem ment el szünetre stb.a résztvevő.
Másrészt szerintem van egy jelenség, ami teljesen megfordult ebben a térben. Eddig a jelenléti oktatás során a szünet mindig egy úgynevezett veszélyforrás volt, hiszen az okostelefonokkal együtt belépett a saját digitális terébe, megnézte az emailjeit, a közösségi oldalát, telefonált. A digitális tér ennek megfordulását hozta, mert ez lett, ahol éppen dolgozunk - minden interneten való elkalandozással együtt-, a szünet azonban a saját munkahelyük, családjuk, életterük lesz.
Mindkét esetben át kell „zsilipeltetni”, meg kell érkeztetni őket, de sokkal nehezebb a feladat, mint az első esetben. Mert a szünet után a telefont le lehet némítani, ki lehet kapcsolni a netet, míg a második esetben az éppen zajló zavaró körülményt, mint tréner nem tudjuk megszüntetni, kiiktatni, nincs befolyásunk rá.
5. Friss levegő
Pontosan tudjuk, mennyit számít egy rövid séta, a friss levegő abban, hogy felfrissüljünk, hogy újra aktivizáljuk az agyunkat a következő foglalkozási blokkhoz. A jelenléti oktatásban kinyitom az ablakot, vagy azzal fejezem be, hogy a szünet után kint kezdünk egy energetizáló játékkal, vagy egyszerűen csak kimegyünk játszani egyet.
Az online képzéskor teljesen a résztvevőre van bízva, hogy kinyitja-e az ablakot, hogy sétál-e egyet, szünetben kimegy-e a kertbe meginni egy kávét. Mi csak a szócsövei lehetünk ennek, mint a közérdekű reklámok a tévében, amiről feltételezhetően mindenki elkapcsol. Egy digitális képzésen csak javasolhatom, illetve egy célzott feladattal megteremtem, hogy kimenjen (pl. fotózz le egy falevelet), s persze ez még nem jelenti azt, hogy meg is teszi, de sokkal nagyobb a valószínűsége, mintha csak megemlítem.
A jelenléti képzéseken javasolhatom egy kiscsoportos munkánál, hogy 15 perc múlva itt találkozunk, s bárhol megoldhatjátok a feladatot, addig egy ilyen kiscsoportos munka a digitális térben, csak egy helyen történhet: a képernyő előtt.
6. Flipchart
A digitális térben nincs hagyományos tábla, fal, vagyis igazából van, de nem olyan. A különféle alkalmazások kínálnak olyan felületeket, amelyek kiváltják a flipchartot, ilyen általában a kommunikációs platformok whiteboard-ja, a Jamboard, a Mural, a Padlet stb. Előnyük, hogy megmaradnak, letölthetőek, mindig visszakereshetők.
Ugyanakkor nincs ott közvetlenül, hogy oda lehessen pillantani, vagy egyszerűen trénerként odamutatni, hogy ezt már említettük. Ezzel szemben online képzésen mindig oda kell lépni a netes felületen, meg kell mutatni, sokkal kevésbé lehet spontánnak lenni. Meg kell tervezni, előkészíteni, hogy csak úgy elő tudjam kapni, amiről szeretnék beszélni.
7. Kivetítés
Ez a digitális térben is van, talán még egyszerűbb is, hiszen saját gépről osztjuk meg. Nem jelent külön időt az összeszerelés, a rákészülés, a laptop installálása, nincs a nem működik a pendrive stb. Sőt, számomra a jelenléti oktatásban a fentiek gyakran megtörik a ritmust, elviszik az energiát, a digitális térben kevésbé érzem ezt.
Ugyanakkor a megosztás közben egyáltalán nem biztos, hogy látjuk a résztvevők reakcióit. Ennek kivédésére érdemes két képernyővel dolgozni. Így az egyikre kirakhatom a résztvevőket, a másik képernyőn mehet a vetítés, így látom a filmre, vetítésre adott első reakcióikat.
A megosztás, ne felejtsük el, hogy nem egy szélesvásznú mozi vetítése lesz, mert sem a betűk, sem a képek, sem a filmek nemhogy nagyobbak, de kisebbek lesznek, sőt még a résztvevők eszközeinek mérete is nagyban befolyásolja a látványt, gondoljunk a mobiltelefonokról bejelentkezőkre is.
8. Személyes tér
Ez talán az egyik leginkább megvalósítható az online térben is. Csak egy kamera, mikrofon lekapcsolás, és máris megoldott, hogy önállóan tudjon dolgozni a résztvevő. Ugyanakkor ott van az a veszély, hogy könnyebben elterelődik a figyelme, könnyebb ilyenkor berakni a mosását, elmosogatni, mint a jelenléti oktatásban azzal foglalkozni, ami a feladat.
S hát hogy van-e a digitális térnek szelleme? Van.
Tud-e inspiráló lenni a digitális tér? Tud.
Egy kis technikai magabiztossággal megnyílik a lehetőségek tárháza. Tudjuk-e inspirálóvá tenni a digitális teret? Igen, tudjuk. Sok-sok eszköz áll rendelkezésünkre, amelyek persze nem olyan kézzelfoghatóak, mint amikor egy kooperációs ernyő repül a levegőben, de olyan látványos alkalmazásokat, platformokat tudunk használni gyönyörű képekkel, feliratokkal, zenékkel, videókkal.
Hogy van-e ennek határa? Nincs.
A technikai fejlődés egyre szélesebbre tárja előttünk a kapuját, nekünk csak fel kell fedezni ezt a világot, s vigyázni magunkra, hogy nehogy ott ragadjunk.
Amennyiben szeretnél többet tanulni a digitális tréning eszközök használatáról, akkor várunk szeretettel komplex felépítésű Team coach és Tréner képzésünkön!
