Kiváncsi vagy, hogy mitől hatnak a tréningek?

 

Hatásos tréninget tartani egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz is.
A külső szem számára egyszerű, hiszen a tréner nem tesz mást,
csak játszik a részvevőkkel, akik ettől jól (esetenként nem annyira jól) érzik magukat,
móka és kacagás a tanulás.

 

Ahhoz azonban, hogy ez fenntarthatóan, a célját tekintve mindig
(vagy az esetek nagy többségében) meg tudjon valósulni,
tudatos tréneri munkára és jelenlétre van szükség.

Ez az, ami már nem mindig olyan könnyű.

 

Először is azért, mert a tréningen nem játszunk, vagy legalábbis nem elsősorban a játék öröméért játsszunk. Ami kívülről játéknak tűnik, az valójában (ideális esetben) egy jól megtervezett és felépített folyamat, ahol a tréner feladatokat kínál a résztvevőknek, majd a megoldást követően támogatja őket abban, hogy ezt közösen, a saját és a csoport épülésére feldolgozzák.

Ha visszanézünk arra, mik voltak a mai tréningek ősei, akkor egészen a negyvenes évek háború utáni Amerikájáig kell mennünk, ahol Kurt Lewin 1946-ban Connecticutban konferenciát szervezett pedagógusok és szociális munkások részvételével.
A konferencia célja az volt, hogy különböző területekről érkező vezetőket készítsenek fel a faji és vallási előítéletek elleni harcra. Naponta három tíz fős csoportban folyt a munka csoportos viták és szerepjátékok keretében. Néhány résztvevő ott maradt az esti stáb megbeszélésekre, ahol visszajelzéseket kaptak a saját, nap közben tapasztalt viselkedésükről. Saját bevallásuk szerint ezekből a visszajelzésekből sokat tanultak önmagukról, a másokra tett hatásukról, a csoportfolyamatokról. A fejlődés kulcsa tehát a visszajelzés, a nyitottság, az önreflexivitásra való hajlam volt.
A mai tréningeken a feladatok során ugyanezt tesszük: előre meghatározott szituációkba helyezzük a résztvevőket, majd a feldolgozás során visszajelzéseket adunk, kérünk, fogadunk – tapasztalati úton tanulunk valamit önmagunkról.

A későbbiekben számos kiváló szakember dolgozott ki elméleteket a felnőttek tanulásával kapcsolatban (elég csak Kolb-ot említeni, vagy utalni a csoport kialakulásának szakaszaira), megjelentek az encounter csoportok, és el is léptünk az önismereti csoportoktól a tanulást a középpontba helyező tréningek felé (pl. értékesítési tréningek, tárgyalástechnikai tréningek stb.).
A kezdeti középpont azonban megmaradt: ha tréninget (és nem oktatást) tartunk, akkor a játék nem önmagáért való, hanem egy feladatban ölt testet, ami után annak értelme, haszna, célja a feldolgozással válik teljessé.

A hatásos tréning hatása éppen ebben a feldolgozásban rejlik, ezért veszti el a célját és értelmét minden olyan tréning , ahol egymás után feladatokat oldanak meg a résztvevők, de nem reflektálnak azok megoldási módjaira.

A feldolgozásnak megvannak a maga szabályai, lépései, törvényszerűségei. Az ősszel induló Team coach és Tréner képzésen nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a résztvevők egyrészt saját élményt is szerezzenek ebben (is), másrészt képesek legyenek úgy levezetni és feldolgozni gyakorlatokat, hogy azok valóban a résztvevőik fejlődését szolgálják.

Ha szeretnél Te is felkészülten támogatni csoportokat akár coaching, akár tréneri eszközökkel, akkor várunk szeretettel Team coach és Tréner képzésünkön!